Đe jó lenne, ha az idő megállna néha, 
És bámulná az életet, mint valami csodát,
Takarékoskodna az évekkel – nem lenne léha,
S leseperné magáról a hosszú út porát.

Most úgy üdvözöl, mint egy régi cimbora,
Pedig egykoron elfutott előlem hirtelen,
Azt gondoltam – ez biztos az élet fintora,
De már tudom – uralkodik testen, s életen.

Mindent átkarol, mint egy hűséges szerető,
Ám az éveket űzi, s nevetve tolja két kézzel,
Ez Ő - a rohanva járó, tomboló, tékozló idő,
S mire észbe kapsz - utána már csak sírva nézel.

2006. április 27.