:
Apró pillanatokat lopunk az élettől,
És úszunk szerelmesen az időben,
Ajkunk nevetve mesél búról, örömről,
S azt reméljük - hogy ez így lesz örökre.
Szívünk egymás karjában még boldog,
S a mámoros éjszakákban örömmel lebeg,
Az élet izzó kályhája édesen forró,
Tükrében szemünk mosolya mereng.
Hisszük, hogy az álmunk valóra vált,
Ám az idő felettünk hamar tovaszáll,
Lelkünkben az élet tüzes ritmust jár,
Ám ölelő karja – egyszer örökre bezár.
2006. június 22.
neucsaba: (07-30-2006 @ 01:01 pm)
Kedves Zsuzsi! Igaz a nagy bölcs mondás:élj úgy,mintha életednek ez lenne az utolsó pillanata.De milyen igaz?! Te is így érezted,ugye? Szia:kriszti
LEKA: (07-30-2006 @ 04:08 pm)
Szia Zsuzsi! Olyan szép szerelmes verseket írsz. Még ha kis fájdalom is vegyül beléje, a vágyakozás kifejezése nagyszerű.Puszi: Éva
persecuted: (07-30-2006 @ 04:18 pm)
Szép, teliérzelmes vers ez, Zsuzsi, gratulálok:))
Netelka: (07-30-2006 @ 09:25 am)
Gyönyörű gondolatok szép formában, Zsukám :)
blue: (07-30-2006 @ 09:46 pm)
Most elgondolkozom a soraidon.
Angeli: (07-30-2006 @ 11:20 am)
Szokás szerint csodaszép!
zsuka49: (08-11-2006 @ 07:41 am)
Köszönöm a kedves szavakat tőletek!!:))
Puszi nektek: Zsuzsi