:
Te örök fényesség, odafent az égen!
Te, aki a sötétségben égőn lángolsz,
Ragyogj fényeddel fölöttem minden éjjel,
Ígérd meg, nem hagysz el, örökké ápolsz!
Ágyadban megpihenni - ó de jó volna!
Űzd messze a fénylő csillagok hadát!
Meglásd - ezért kezet csókolok holnap,
Nem állhat utamba nap, se éj, se határ.
Méláz a lelkem, s titkon valahol érzem,
Hogy sors, lélek és csillag - mind egy rokon,
Ragyogásod ámulva, gyönyörrel nézem,
Tudom, melletted leszek én is egykoron.
Addig is a Te örök visszfényed égjen,
S a mindenség szívében - sokáig éljen!
2006. július 10.
(97 szó a szövegben) (678 olvasás)
persecuted: (07-17-2006 @ 05:15 pm)
Nagyon különleges, szép szonett:)) Nagyon élsz
te, kedves Zsuzsi ebben a műfajban:)))
Netelka: (07-17-2006 @ 08:54 am)
Gyönyörű :)
Eroica: (07-17-2006 @ 09:06 pm)
Szia! Nagyon szép vers, de az igazi költőknek sem lehet könnyű dolga:))gondolom.
Eroica
blue: (07-17-2006 @ 09:09 pm)
Nagyon szép, Zsuzsikám. puszi: gaby ))))
soman: (07-17-2006 @ 10:18 am)
Tényleg nagyon szép lett!
Anna1955: (07-17-2006 @ 10:28 pm)
Egyszerűen szép...:))))) Gratulálok, szeretettel Anna
prayer: (07-17-2006 @ 11:37 am)
Óh, kedves Zsuzsi! Neked könnyű, Te igazi költő vagy! De nekünk sem rossz, mert van Tőled mit olvasni.
Lacoba: (07-18-2006 @ 06:00 am)
Zsuzsa nagyon szép vershez adtam ihletet. Köszönöm, hogy olvashattuk.
Zsuka49: (07-18-2006 @ 07:12 am)
Köszönöm, aranyosak vagytok!!:)))
Puszi nektek: Zsuzsi