:
Közeleg az este, a fáradt nap aludni tér,
Gyémánként tündökölni kezdenek a csillagok,
Egy kisangyal sötétre festi az éj kék egét,
S lassan, ezüstös fényben úszik már a telihold,
Ágyában az apró csillagok hada szendereg,
Édes álmukra óvón vigyáznak az angyalok,
És míg a szürke felhő mogorván, némán mereng,
Addig sietve - a hajnal nyomában andalog.
Nézem a jó öreg holdat idelent a földről,
Ahogyan sejtelmes fényében, csendben mosolyog,
Várom, meséljen a fent bolyongó lelkekről,
De ő csak sápadtan és nevetve tovább ragyog.
2006. július 10.
(89 szó a szövegben) (668 olvasás)
persecuted: (07-17-2006 @ 06:15 pm)
Nagyon jó megközelítése a témának, nagyon tetszik:))
blue: (07-17-2006 @ 09:26 pm)
Szia Zsuzsi! Kedves a versed, tetszik. puszi: gaby
prayer: (07-17-2006 @ 11:40 am)
Ezek a Holdas éjszakák már csak ilyenek. Hiába fülelünk, csak azt hallatja, amit akar. Vagy mi nem vagyunk kitartóak?
Lacoba: (07-18-2006 @ 06:06 am)
Nagyon szeretjük ezeket a meséket Zsuzsa, a mese-meséket és az igazakat is.
Anna1955: (07-18-2006 @ 06:18 pm)
Nagyon jóóóóóóóóóó...:)))))
Zsuka49: (07-18-2006 @ 07:11 am)
Köszi a figyelmeteket!:)))
Puszi: Zsuzsi