Néma csendben állok az ablak előtt,
Bámulom a napnyugta vöröslő fényeit,
Közben a horizonton a Hold is feljött,
Oly halkan, hogy nem is hallottam lépteit. 

Emberek sietnek hazafelé az utcán,
Biztos várja őket az otthon, vagy valaki,
Szemben  a házban - egy gyerek ugrál,
S a szomszédból dübörgő zenét hallani.

Az első emeleten épp most falat fúrnak,
Egy őrült a radiátort veri dob helyett,
Csövesek a szemetesben vadul túrnak,
Hátha egy falat kenyeret - valamelyik ehet.

Fiatal szerelmespár búcsúzik a ház előtt,
Ők az áhított jövő, vidám, szép reményei,
Ott egy asszony búsul, mert párja nem jött,
Fel-alá járkál, ám helyét sehol nem leli.

Lassan a  lakásokban kigyúlnak az est fényei,
Messziről a  televízió hangosan üvölt,
Hirdeti, hogy mik a mai nap fejleményei,
S itt mellettem a néni - meg valamit sütött.

Amott valaki most végre hazatért,
Ott meg ni! A függöny mögött a kukker!
Ha körbenézel, mindez kész csatatér,
Mert nem takar el semmit - a betondzsungel.

2006. június 26.