Törékeny szerelmed csillogása - már emlék,
S lelkedben a gyertyák - füstölögnek, elégtek,
Pedig hozzá nevetve, rohanva visszamennél,
Hiszen egykoron szebb, jobb sorsot reméltek.

Ajkaidon a forró csók nem ég - nincs parázs,
Szerelmed lángolása is kihűlt - s emlék rég,
Messze szállt, s eltűnt az a fénylő, izzó varázs,
Bár az édes szavakat éhesen isszák még.

A közöny sűrű hálója szíved befedi,
És az emlékek visszhangja is - fájón gyötör,
Képekkel teli köntösét a falra teszi,
S lassan, higgadtan, de baktat még a gyönyör.

Tested öleli a mámor - elviselhetetlenül,
Érzed még a lüktető sóhajok hangos zaját,
De magányos vagy olykor, kegyetlenül,
Hisz füledbe súgják már - az elmúlás szavát.

2006. május 28.