:
Tavasszal ültettem a szerelem magját,
Kertemben neveltem, őrizve, vigyázva,
Olyan sokáig nem is hallhattam hangját,
Pedig álltam mellette, éjjel vigyázba.
A szomját oltottam minden lázas este,
Óvtam tűző naptól, rohanó, vad széltől,
Ajkán kívánságát mámorosan lestem,
S úsztunk mindketten az izzó szenvedélytől.
Kincsem mindenki bámulta és csodálta,
Messze párja nem volt, sehol sem a földön,
Ám jött egy fekete felhő, megirigyelte,
S viruló szépségét learatta - rögtön.
Virágát betakarította a gonosz,
Könnyezve néztem, ahogy elviszi tova,
Nem törődve azzal, mily kínokat okoz,
Hisz nem látom szerelemem – így már soha.
2006. augusztus 2.
(94 szó a szövegben) (718 olvasás)
Angeli: (08-10-2006 @ 03:59 pm)
Nagyon szépen foglaltad a szerelmet az aratás témájába. Gratulálok Zsuzsikám! Puszi!
persecuted: (08-10-2006 @ 08:10 pm)
Nekem is tetszik az elvonatkoztatott gondolat: szerelem magvetés-aratás:)
Eroica: (08-10-2006 @ 08:49 am)
Szia! Jól kivágtad magad! Nekem fogalmam sem lett volna, hogy mit írjak az aratásról!Gratula!
blue: (08-10-2006 @ 11:23 pm)
Nagyon jó, még jó, hogy e témáról nem írtam, semmi nem jutott eszembe, te meg remekeltél. pusza: gaby
neucsaba: (08-11-2006 @ 08:59 pm)
Én nem tudtam volna összepárosítani a szerelmet ,az aratással. Neked gyönyörűen sikerült.Gratulálok:kriszti
Anna1955: (08-11-2006 @ 09:47 pm)
Nagyon jó vers...Gratulálok kedves Zsuzsi..:))))
zsuka49: (08-12-2006 @ 06:41 am)
Mindenkinek köszönöm a figyelmet!:))))
Puszi:Zsuzsi