:
Ápoljuk, óvjuk a szép magyar nyelvet,
Féltve őrizzük, reá nagyon vigyázzunk,
Adjunk hozzá majd mindenkinek kedvet,
S érte mindig bátran, merészen kiálljunk!
A hősi múlt idő, édes örökség,
Ne hagyjuk semmibe veszni a múltat,
Óvjuk, míg eljön értünk az öröklét,
Akkor harcunk kárba, soha sem hullhat!
Valahol pislog s él bennem a remény,
Ismeri a világ, a haza nagyjait,
Bár a küzdelem sivár, nagy és kemény,
De nem hagyja elveszni - nagy magyarjait.
Így lesz gyermekeinkben örök a magyar,
Csak az nem tud rólunk majd, aki nem akar!
2006. augusztus 14.
(105 szó a szövegben) (655 olvasás)
Lacoba: (08-21-2006 @ 07:32 pm)
Fontos nekem, hogy ilyen versek születnek Zsuzsa!
prayer: (08-21-2006 @ 08:35 am)
Verseiddel sokat teszel érte! Gratulálok!
PHAEDRA: (08-21-2006 @ 12:59 pm)
Legszebb kincs az anyanyelv.
boblogan: (08-22-2006 @ 02:05 am)
Úgy legyen! :)
aranytk: (08-22-2006 @ 08:33 pm)
Hmm... Te már sokat tettél azért, hogy így legyen! Szép a versed!