:
Lám, elmúlik lassan a nyár,
S mint ahogy minden - véget ér,
Bár a napsugár táncot jár,
Jön az ősz, engedélyt nem kér.
Madárdalra ébredsz reggel,
Érzed még a nyár melegét,
De a nap nem tűz, ha felkel,
Már fáradtan ontja hevét.
A hajnal is harmatot fest,
Könnye csillog a fű tövén,
A fa lombja hullani kezd,
És búsan sír az út kövén.
Jövőre ismét lesz majd nyár,
De nem tudni kinek ragyog,
Lehet, hogy már nem nevet rám,
Mert elvisznek az angyalok.
2006. augusztus 23.
tollhegy: (08-30-2006 @ 04:33 pm)
A vers gyönyörű, mint a nyár melyet remélem jövőre is látunk mind a ketten:))
szeretettel: tollhegy (M)
csitesz: (08-30-2006 @ 08:57 am)
Nem visznek el az Angyalok. Intézkedtem. Írd a verseket! Örökké élsz majd.
Puszi Józsi
gabiga: (08-30-2006 @ 09:35 am)
NAna Zsuka! Mi ez a melankólia? Már miért vinnének el? Csak itt ez az őszi hangulat, ennek tudom be ezt az utolsó sort. Amúgy jó vers! Grat!
andika: (08-30-2006 @ 10:52 am)
melankólikus a versed Zsukám szép képekkel megfetsve az íráshoz gratula puszillak
Angeli: (08-30-2006 @ 11:54 am)
Semmi angyalok! Itt maradsz! Majd én vigyázok Rád! Elvégre én is angyal vagyok, még ha becézett is. :-)))))))))) Egyébként a vers nagyon szép. Puszi!
LEKA: (08-31-2006 @ 01:37 pm)
Szia Zsuzsi! Nagyon szép a versed. A dallama végig ringatott. Örömmel olvastam. Az angyalok meg csak várjanak. Puszi: Éva
zsuka49: (09-02-2006 @ 05:17 am)
Köszi, hogy olvastatok!!:))))
Puszi: Zsuzsi
