:
Tudom, hogy eljött a vég – és most meghalok,
De fáradt testem mégis életért kiált,
Remélem, a mennybe visznek az angyalok,
Ám most még sírva zuhanok a semmin át.
Bánatos a szívem s bús terhektől nehéz,
Ahogy lobogó napok fényét ámulom,
Könnytől homályos szemem nem lát – csak úgy néz,
S zokog, ahogy haláltusámat bámulom.
Egykor - fiatal érzelmektől zavarva,
Hittem benne, hogy van örökké s nincsen vég,
Megint úgy hinném, de hazudok magamnak,
Hiszen tudom, hogy most úgyis minden véget ér.
Még egyszer utoljára küzdj, lázadj szívem!
Küldd utánam a szeretet, s kéj mámorát,
Ne engedd, hogy a semmibe vesszen hitem,
Add, hogy így hagyjam el az élet táborát!
Ám haláltól félő énem bárhogy zokog,
Hiába testem utolsó lázadása,
Bennem az élni akarás végsőt lobog,
És megkezdődik életem számadása.
2006. szeptember 4.
vp_rozika: (09-04-2006 @ 04:01 pm)
Szia Zsuzsi! Ejha! De rossz hatással van rád Marika verse! Életed delelőjén kár búcsúzni, sokszor meg kell tenned, amíg aktuálissá válik. Ne haggy ilyen keserű verseket magad után, még elhiszi, aki olvassa, hogy te mindig ilyen bánatos vagy... Pedig én tudom, hogy szeretsz nevetni, vidámkodni! Jobban is áll neked, hidd el! Versed ettől függetlenül szép, és grat hozzá! Még mindig a szomszéd, Rozika
Netelka: (09-04-2006 @ 04:31 pm)
Egyszer én is írtam valami hasonlót... én is így gondolkodom erről. És ahogy idősödöm, egyre inkább lázadok a gondolat ellen, hogy egyszer vége lesz mindennek. Fiatalon ezen persze sose gondolkodtam, valahogy olyan természetes volt az élet gyönyörűsége, és olyan távolinak tűnt a vég, hogy eszembe se jutott. Manapság annál többször. Tetszett a versed, Zsuzsi.
Mucika: (09-04-2006 @ 05:20 pm)
Zsuzsikám!
Az utóbbi időben én is sokat foglalkozom ezzel a gondolattal és próbálok hinni abban ,hogy nem lehet csak úgy vége! "Kell ott fenn egy ország"! A versed rendkívül jól sikerült. Puszi: Edit
andika: (09-04-2006 @ 05:49 pm)
Zsukám ez a versed nagyon negatív hangulatot tükröz remélem hamar elmúlik.:-) de nagyon jól megírtad puszillak
degam: (09-04-2006 @ 07:27 pm)
Lázadj,lázadj!! Ne add fel drága Zsuzsi! Gyönyörű vers,csak nagyon szomorú:( Ne legyél ennyire pesszimista,az élet soha nem ér véget:)
zsuzsuzsu: (09-04-2006 @ 11:07 pm)
Zsuzsikám, én nem gondolom, hogy a saját temetésedre gondolsz. Söt biztos nem. De a vers a halálról, a gondolat félelmetesen jól kifejezi, amit valójában mindannyian gondolunk vagy gondolhatunk majd.
Vagy szeretteink éreztek.
Ölellek: Zsuzsi
Gyopa: (09-05-2006 @ 05:07 am)
Szia kedves Zsuzsi!
Persze, hogy jól írtad meg ezt a verset is. Formailag legalábbis, de a tartalma elszomorító. Úgy döntöttem, hogy veled szipogok és várom a halált. Türelmetlen természetű lévén, elég sokáig kell várnunk és toporzékolni fogok. Győző, aki az istenért sem tud megérteni.
prayer: (09-05-2006 @ 05:15 am)
Lázadásod sokáig tartson, s ha naponta készítesz számadást, tudni fogod, mennyi egy napod. Nagyon jó a versed!
zsuka49: (09-05-2006 @ 08:58 am)
Köszönöm a figyelmét mindenkinek!!:)))
Puszi: Zsuzsi
