Furcsa, rémisztő álmom volt az éjjel;
A szerelmes szívek kertjében jártam,
Sikoltva, riadtan futottak széjjel,
Míg én egy szerelmes, hű szívre vártam.

A fellegekből vérző szívek hulltak,
Én csak álltam félőn, búsan egyedül,
Ám ekkor hirtelen, sírva lángra gyúltak,
S láttam, hogy szívem riadtan menekül.

Verejtékben úszva ébredtem reggel,
Szemem gyöngyei gurultak szerte-szét,
De ezután álmom oly gyorsan ment el,
Szinte nem is hallottam léptei neszét.


2006. április 28.