:
Engem már meggyötört, megkínzott az élet,
Arcomat is gyűrött, mély, bús ránc fedi,
Néha a boldogság még magához kéret,
S nevető szemét - ismét rajtam feledi.
Bár eljárt a lábam pár hosszú táncot,
Szívem tüze elhamvadt és kiégett,
De kezem örömmel köt még virágot,
S rajongva nézi szemem, a vidéket.
Hidd el! Hiába leszek csúf és öreg,
Akkor is vígan, nevetve szól majd a dal,
Dúlhat a vad szél, vagy vihar is jöhet,
De érzem - már költőként hull rám a hant.
Bár versem gyengén és halkan szól csupán,
Érzem, hogy életem - nem múlt el bután!
2006. augusztus 14.
persecuted: (09-09-2006 @ 01:25 pm)
Zsuzsikám: Várom azt a nevetve, vígan írt dalodat szüntelen, bár ez is tetszik, de szeretem látni a ráncokat is táncolni a nevetéstől, ha a láb elfáradt is, a szív és a száj képes kacagni még:))
gabiga: (09-09-2006 @ 03:27 pm)
Zsukám! 1. nem is gyengén, halkan szól!...2. nem is múlt még el!...3. nanáhogy nem bután! :)... Jó kis szonett ez! De inkább foglalkozz vidámabb témákkal! :)))
Captnemo: (09-09-2006 @ 09:15 pm)
Ha így érzed, így is van. És ki alkot, lett légyen az bármely kicsi, vagy nagy, az életben nyomot hagy maga után. Ez biztos. Így hát biztos is, hogy nem fog a semmibe veszni. De még nem a közeljövőben:) Ez is biztos. ( Ma tisztára biztos-úr vagyok:))) Vagy nem, de ez biztos:)
Eroica: (09-09-2006 @ 10:14 am)
Igen. Hagyj nyomot magad után! Egy utód a legfontosabb, ha nincs, még egy másban megmaradt mondat is elég...talán. A verseid meg már itt vannak!
Puszi. Eroica
blue: (09-09-2006 @ 11:08 pm)
Eme nyom örökre megmarad Zsuzsi. Igazán nagy költők elismertek csak holtuk után lettek. pusza: gaby
hori: (09-10-2006 @ 04:49 pm)
Mindannyian nyomot akarunk hagyni magunk után. Hiszem, hogy úgy is lesz! Szép vers, nagyon!
Angeli: (09-11-2006 @ 01:48 pm)
Jó gondolatok Zsuzsikám! Tetszett a versed! Puszi!
zsuka49: (09-11-2006 @ 09:38 am)
Köszi, hogy olvastatok!:)))
Puszi: Zsuzsi
