:
Az évek jönnek-mennek, elrepülnek,
Emlékükről a hamvadó múlt mesél,
Régi fontos dolgok már messze tűntek,
Ám én mindig melletted vagyok – ne félj!
Hallgasd hát szívem forró dobbanását!
Látod? Forrón ég utánad - nem csitul,
Nézd! Két szemem izzó, vad lobbanását,
Ahogy jöttöd láttán repesve felvidul.
Vigyázz rám! Nélküled elveszett vagyok,
Könnytiszta álmom rég darabokra hullt,
Szerelmed éltet – odaadón várom,
Ajkam nélküled levegőhöz sem jut.
Jöjj hát, vágyimáimból fonok néked ágyat,
S szerelemből szőtt nyoszolyámra várlak!
2006. szeptember 14.
(81 szó a szövegben) (690 olvasás)
tokio170: (09-29-2006 @ 08:40 pm)
Hopp,hopp,hopp,vigyáztam...DDD
Komolyabban kifejtve;jó,neekeem teetszik!Hi.
Captnemo: (09-29-2006 @ 08:45 pm)
Szép vallomás. És tetszik, ahogy a vadság s a nyugalom váltja benne egymást. És a végére kisimul a vers, miképpen a tarajos hullámokból lesz apró fodor...szád szegletén...
gabiga: (09-29-2006 @ 09:54 pm)
Zsuka ez nagyon- nagyon szép vallomás! Nagyon tetszik!
kisssp: (09-29-2006 @ 10:42 pm)
Szép szerelmes verset írtál! Tetszett!
Szeretettel: Péter
prayer: (09-30-2006 @ 06:35 pm)
A szerelemben nincs aki lefőzzön!
soman: (09-30-2006 @ 07:42 am)
Odaadó, őszinte vallomás, szép szonett keretben!
andika: (09-30-2006 @ 08:30 pm)
nagyon szép Zsukám ez is puszillak
szeretettel andika
mango: (09-30-2006 @ 10:15 am)
Szép szonett, Zsuzsi :))
blue: (10-01-2006 @ 10:50 pm)
Nagyon szép szonett Zsuzsi, gratulálok. puszi: gaby
