Tanuld meg, hogy tudni kell szívből nevetni,
Hisz nem kerül semmibe - csábító és szép,
Csak így lehet az életben fennmaradni,
Meglásd érdemes, mert rád mosolyog az ég.

Hosszú az élet annak, ki sokat nevet,
Vidámság a nyugalomhoz vezető út,
Mert ki békében élve, szeretve szeret,
Attól minden bú és bánat messzire fut.

Nevesd ki magadból a mindennap rosszát,
Tested-lelked ettől meglátod – felpörög,
Nevess magadon is, vesd el szíved gondját,
S úgy lesz az életben - teljes az örömöd!

Nevess és csodáld meg az aranyló napot,
Fékezd dühöd, az irigységet és a gúnyt,
Nevesd ki a haldokló, múló tegnapot,
Nevess akkor is - ha benned épp bánat dúl!

Nevess e rövid, de mégis szép életen,
S kiáltsd messzire, hogy nincs értelme sírni,
Nevess hangosan a rút, gonosz végzeten,
Nevess, hisz csak így lehet mindezt kibírni!

Nevessél akkor is, hogyha még nincs kivel,
Nevess akkor is, ha nevetned nem muszáj,
Nevessél akkor is, ha nem tudsz már kire,
Nevess akkor is, ha nem vagy - mert meghaltál!

Így leszel a bánat ellenére boldog,
S vígan nevetsz akkor is, ha majd sírni kell,
Hidd el! – messzire kerül téged a sok gond,
És a halál, ha küldik – nevetve jön el.

2006.október 10.