:
Gazdaságunk tükre - az egyre csak növekvő nyomor,
Sok guberáló a kacatokból tartja fent magát,
Az életbemaradás állapota fénylő foncsor,
S visszavert fényénél, pár ember leköphetné magát.
Munkanélküliek ácsorognak a Moszkva-téren,
Megállókban, piacokon teng a kacat, a szemét,
Használhatatlan lomot kínálnak koszosan, étlen,
S ha valami elkel, remegve nyújtja sovány kezét.
Ki áruját megveszi – van, hogy szánja s megteheti,
Hogy burkolt alamizsnaként odaadja az árát,
De van, ki a kacatok között emlékét keresi,
És örül, ha végre megtalálja elvesztett álmát.
Maga - ki árul – valójában szerencsétlen koldus,
S naponta reménytelenségét viszi a vásárra,
Oly nyomorultul éhes, hogy sokszor a könnye csordul,
Mikor szemlesütve gondol melengető vágyára.
Mi tán nem más, mint egy kis étel, paplan, luk, egy faház,
Hisz kemény földön alszik és nincs senki mellette,
Ám amíg e létnek peremén a nyomor tanyáz,
Addig a gazdag lenézőn ítélkezik felette.
Nincs egy igaz világ, egy hang, hol nem tombol a kétség,
Mondja meg valaki miért? - Mert az nem lehet véletlen,
Hogy nincs igazság a földön, nincs becsület - csak vétség,
S hogy nincs ember - ki két lábbal áll köztünk az életben!
2006. október 25.
(186 szó a szövegben) (677 olvasás)
bg: (10-25-2006 @ 07:54 pm)
Megfogó gondolatok. A mindennapokban lenne a helyük. Szép vers.
Gergely
prayer: (10-25-2006 @ 09:58 pm)
Az egyensúly itt is megtalálható. Ha nem lennének szegények, gazdagok sem léteznének.
LEKA: (10-25-2006 @ 11:01 pm)
Szia Zsuzsi! Elgondolkodtató a versed....A rímek jól összecsengnek. Puszi: Éva
kisssp: (10-26-2006 @ 04:36 pm)
Nagyon elgondolkodtató az írásod. Sajnos az életünk egyik oldala ilyen...
Tetszett a versed.
Péter
Hezekiah: (10-26-2006 @ 06:41 am)
Igazi életkép, a szomorúbbik oldalról... Illik vagy sem, teszek mellé ide egy mosolyt :)
tokio170: (10-26-2006 @ 12:22 pm)
Dehogynem! Fletó, úgy áll,mint kőszobor, feszíti íjját, koravén, komor,kutya..gumi..hungarokumi.Bocsi Zsuzsi!