:
Szerelmünk maga a fékezhetetlen tűz,
Szenvedéllyel lángol és oly perzselő,
Én vagyok az, ki a szomjúságba űz,
A romantikus, telhetetlen szerető.
Tüzes szenvedélyed, én oltom, ha kell,
Mikor forró csókod, vággyal keveredik,
Melengetve az ölemig űzöm el,
Hol szerelemvirágként ébredezik.
Vagyunk kéz a kézben – mint a tűz és a víz,
De az együttélésünkön szeretet lapul,
Érzelmünk sokszor még a mennyekbe visz,
S hiszem, hogy míg élünk – soha nem fakul.
Te vagy nékem a kín s az édes gyötrelem,
Tán ezt nevezik úgy – hogy örök szerelem.
2006. október 23.
(95 szó a szövegben) (710 olvasás)
Eroica: (11-03-2006 @ 01:22 pm)
Szia Puszizsuzsi! Mi minden érzelem sző át egy kapcsolatot! Jól érezteted, hogy szeretitek még egymást! Puszilla: Erika
Vegh_Miki_Mikusz: (11-03-2006 @ 02:16 pm)
Igen, kedves Zsuzsi, szerintem is ezt nevezik örök szerelemnek. Versed nagyon szép. Hiszem, hogy nem a fantázia szülte és ez esetben boldog lehet az adresszált. Gratulálok: Mikusz
andika: (11-03-2006 @ 06:37 pm)
nagyon szép vers Zsukám puszillak szeretettel
kisssp: (11-03-2006 @ 09:06 pm)
Nagyon szép a versed!
csitesz: (11-03-2006 @ 12:59 pm)
Legyen úgy! És úgy is lesz. A vers önmagáért beszél. puszi Józsi
vp_rozika: (11-04-2006 @ 03:22 am)
Szia Zsuzsi! Szonetted gyönyörű megfogalmazása, rímbe öntése az "örök szerelem"-nek. Óda a szerelemhez: ez jutott olvasása közben eszembe. Fogadd őszinte gratulációmat! Puszillak, Rozika
tokio170: (11-04-2006 @ 07:02 am)
Igen, ilyen az örök szerelem. Nagyon érzékletesen írtad le.Szia.
blue: (11-04-2006 @ 09:39 pm)
Nagyon szép vers. Legyen úgy, ahogy írtad Zsuzsikám. puszi: gaby
Zsuka49: (11-05-2006 @ 04:55 am)
Köszi mindenkinek a figyelmet!!!:)))
Puszizsuzsi