:
Gyáván meghúzódsz a sötét falak mögött,
Pedig fény nélkül az élet, árnyék csupán,
Láss ki végre a csukott ablakod között,
Ne nézz a magánnyal farkasszemet bután!
Ne tekintsél vissza a szomorú múltba,
Ússzál előre a folyón, míg célhoz érsz,
A bút és bánatot dobd messze a sutba,
Élni tudnod kell – csak mindig előre nézz!
Hogy a szürke örvényben elmerülsz - ne félj,
Hisz a hit, az akarat mindenkor segít,
Reménytelenségben is csillog a remény,
Élni, s küzdeni akarást - abból meríts!
Fehérre fesd világod sötét oldalát,
Vagy döntsd le falát, ha ki szeretnél látni,
S meglátod, a magányodon túl - odaát,
A szeretet, a boldogság fog majd várni!
2006. november 6.
(112 szó a szövegben) (660 olvasás)
Stafni: (11-06-2006 @ 01:04 pm)
Hááááát, ez nekem így kicsit túl optimista. Persze ha tényleg így éled meg, akkor sok sikert!:)
zsuka49: (11-06-2006 @ 01:13 pm)
A mai világban csak optimistán lehet megmaradni, mert ha nem, akkor elvesztél!!
Mindek búsúlni, akkor sem lesz semmi sem jobb!!:)
Köszi,hogy olvastál: Zsuzsi
Stafni: (11-06-2006 @ 01:58 pm)
Kicsit keverjük az ok-okozati viszonyokat. Az ember nem azért búsul, hogy jobban menjenek a dolgok, hanem azért, mert szarul mennek. Nem?
kisssp: (11-06-2006 @ 09:21 pm)
Okos gondolatok, bölcsességek, tele reményekkel. Tetszett!
Péter
Emericus: (11-06-2006 @ 09:27 pm)
Jó tanácsok szép köntösben.
zsuka49: (11-07-2006 @ 05:49 am)
Köszönöm Péter, hogy olvastál ismét!:)))
Zsuzsi
zsuka49: (11-07-2006 @ 05:50 am)
Neked is köszönöm Imre a figyelmedet!:)))
Zsuzsi
piroman: (11-07-2006 @ 08:10 am)
Jó olvasni néha ilyen pozitivista hangvételü verset is. Gratulálok!
prayer: (11-08-2006 @ 06:55 am)
Bölcseleteidben elmerültem, s hogy nekem be jön e, azt nem tudom.