Mikor beköszönnek a borús reggelek
És a szürkeségben lelkem fényért kiált,
Mosolytalan arccal, rosszkedvvel felkelek,
S az egész napom kilátástalan és sivár,

Mikor szomorúan, kopáran állnak a fák,
És ködpáráktól dermedt a kora reggel,
Mikor körülöttem minden a tavaszra vár,
S hogy madárcsicsergésre ébresszen a vekker,

Mikor fázik a világ a tél karjai között,
S hideg takarója alatt a táj didereg,
Míg a természet haldoklik a földön,

De szebb és jobb idő - még nem integet -
Akkor kérem, hogy a nap kék eget fessen,
És a mély haldoklásból - életre keltsen!

2006. november 16.