Amíg fiatal vagy, nem egyszer érzed,
az idő nem halad, ólomlábakon jár.
Sürgetnéd, tolnád az éveket két kézzel,
ám később rádöbbensz, az a jó, ha megáll.

Késő gondolat, tovább rohan az idő,
az elmúlás szele talp alá muzsikál,
valahol talán még kecsegtet a jövő,
de már a ma is holnapokba kúszik át.

Magával húz az idő, nem kímél senkit,
bár most egy kicsikét lassít talán,
ám a találkozás nem lesz oly meghitt,

hisz vele együtt csap le rád - a halál.
Őket legyőzni tán soha nem lehet,
ketten uralkodnak lét s nemlét felett.

2006. november 22.