:
Az éjszaka te voltál a vendégem.
Gyönyörű álom volt - tán nem is hiszed.
Szívemből elővettem az emléked,
És itt volt a számban a szádnak íze.
Ismét enyém volt csibészes mosolyod,
Kezed tétova mozdulattal ölelt,
Újra simogatott két erős karod,
S én kértem, hogy egy életen át – ölelj!
Lényed ragyogta be az egész szobát,
Míg enyém volt a csókod pillanata,
Ám a reggellel elillantál tovább,
És én könnyek közt fekve - itt maradtam.
Elrabolt tőlem a mostoha reggel,
De emléked maradt és soha nem megy el.
2006. november 14.
(97 szó a szövegben) (682 olvasás)
tokio170: (11-24-2006 @ 04:13 pm)
Na, minden éjszaka ilyen álmokat Neked, és akkor nem pattan fel korán a szemed. Gyönyörű álom mellé a megfelelő verset, teszik a szamócamóca is (csak tudnám, hogy rakod oda).Szia: Laci.
Captnemo: (11-24-2006 @ 05:01 pm)
Az álmoknak ez a sorsuk.De ha csak az álom múlik, az emlék marad...mégis szép álom lehetett!:)
pacal2: (11-24-2006 @ 06:20 pm)
Zsuzsikám!
Nagyon szépen megfogalmaztad!
Az álmok, mindíg szépek, gyönyört osztók,
de az ébredés nem biztos, hogy ugyanilyen !
pacal(Laci)
prayer: (11-24-2006 @ 07:38 pm)
Vallom, elég ennyi... S akkor az emlék is eper ízű.
PHAEDRA: (11-24-2006 @ 08:17 pm)
Álom...ha az enyém lennél ,megfognám a kezed és soha nem engedném el többet.
Üdvözöllek szeretettel Phaedra
Vigi: (11-26-2006 @ 11:15 am)
Zsuzsikám, gyönyörű, romantikus verset írtál. Én is csak azt tudom kívánni, hogy sok-sok-sok-sok éjjeled teljen így, kivételt képez egy fontos momentum: miközben a párnád és közted éppen haragszósz van, mert Te nélkülözni merészelted őt, irigyen és bosszúsan "nézi" a két erős kar gazdáját e csodás reggeli órán. Ne is törődj vele, a párna majd megbékél. Sok-sok puszi Neked.
zsuka49: (11-27-2006 @ 04:53 am)
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást és a figyelmet!!!:)))
Puszillak titeket: Zsuzsi
