:
A szürke, őszi reggel gyöngén bágyadt,
a tegnap, s a holnap is csöndes halott,
csak a temető kertje zsúfolt mára,
sírok felett a gyász - hangosan zokog.
Szívekben szánalom, arcokon bánat,
hantokat virág borítja vastagon,
a szemekben könnycsepp csillan, mint lámpa,
tömény gyertyaillat fut az utakon.
Sápadt bú a temetőt körbefonja,
mennyekig száll a súlyos, nehéz ború,
hulló könnyeket glóriába fogva,
ma szívek rejtekét uralja a bú.
Gyertyák fénylenek az árnyas út felett,
lassan tűnnek a hűlni látszó álmok,
temetőharang a bánattól remeg -
látva - a szívekben mily nagy gyász lángol.
Majd világosul lelkekben az érzet,
lassan, bágyadtan, fénylő gyertya csöppen,
temető felett dúl a rút enyészet,
s árnyak suttognak - viszontlátást csöndben.
2007. október 31.
Eroica: (10-31-2007 @ 08:08 pm)
Viszontlátást remélek én is. De... Szóval.. Köszönöm, Zsuzsi a versed.
blue: (10-31-2007 @ 11:46 pm)
Viszontlás...szinte mindig ezt mondjuk az életben is...szép vers Zsuzsikám...
zsuka49: (11-01-2007 @ 01:36 pm)
Köszönöm Lenocska, köszönöm!:))
AngyaliAndi: (11-01-2007 @ 07:39 pm)
Remélem én is. Nagyon szép vers. Puszi: Andi
zsuka49: (11-01-2007 @ 09:57 am)
Én köszönöm Erikám a figyelmedet!:))
Puszizsuzsi
zsuka49: (11-01-2007 @ 09:57 am)
Köszi Gabykám!:))
Zsuzsi
lena1: (11-01-2007 @ 11:12 am)
Szép a versed Zsuzsi. Puszi.Lena
zsuka49: (11-02-2007 @ 05:35 am)
Köszönöm Andikám,!:))
Zsuzsi