Ezt a versikét muszáj feltennem, bár nem az én versem, de hozzászólásként kaptam. tokio170 a
kisunokámnak küldte és azóta is fuldoklok a röhögéstől. Hátha nektek is szerez pár vidám percet.

"Szeresd a nagyit,
 halmozd el jóval,
 ha már nem lesz foga,
 lásd el mogyoróval.
 Öleld és csókold,
 belőle létezel,
 mikor majd nagy leszel,
 rá emlékezel.":))

 Egy bácsi, aki Laci  - ez volt az aláírás.

Köszönöm Laci - remek kis versike!!