:
Madárként szárnyal egy picinyke gondolat,
képzelettel kel birokra fejben az agy,
éledezik szó, betű és színes mondat,
fürgén ír a kéz - lustán pihenni, nem hagy.
Sebesen szalad, rohanva száguld a toll,
papír telítődik, ő sem marad üres,
felettem az égen kint mosolyog a hold,
szelíden nézi, kezem mily gyors és ügyes.
Sorok nem csúsznak, katonás köztük a rend,
vidám dallamra táncot lejt bennük a rím,
a tartalom se rest, már ébredezni kezd,
olvasni vágyó szemeket nevetve hív.
Míg én rakom egymás alá a rímeket,
remélve végre valami majdcsak összeáll,
s megpróbálom gyűjteni a hű híveket,
addig az ihlet elhagy - csalfán tovaszáll.
2006. december 14.
(105 szó a szövegben) (697 olvasás)
persecuted: (12-16-2006 @ 05:49 pm)
Mindig olyan helyeken jutnak eszembe a legszebb sorok, ahol se papír, se toll, hogy lejegyezném...a legszebb verseim az űrben elszálltak...mostanában papírral-tollal felfegyverkezve közlekedem:) Pusza:)
piroman: (12-16-2006 @ 09:35 am)
Ezt jól megfogtad. Szerintem minden "papírpusztítóval" előfordul. Sokszor. :(
kisssp: (12-17-2006 @ 05:35 pm)
Nagyon kedves, szellemes írás!
Üdv.: Péter
zsuka49: (12-17-2006 @ 06:43 am)
Köszike piro!:)))Igaz!:)
Zsuzsa
zsuka49: (12-17-2006 @ 06:46 am)
Bölcs dolog Marim, aszem én is már így fogok járni!!:))
Eddig, ha eszembe jutott valami, valahol, egész hazáig mondogattam. Közben a felét elfeledtem, ha hozzám szólt valaki, vagy éppen leálltam beszélgetni.:)))
Puszóka: Zsuzsi
soman: (12-17-2006 @ 07:27 am)
De szerencsére még sikerült időben befejezned. Óh ihlett! Míg én ott, ő itt lett!
zsuka49: (12-18-2006 @ 04:12 am)
Kösz Péter!:)))
Zsuzsi
zsuka49: (12-18-2006 @ 04:12 am)
Ottó:))
tokio170: (12-18-2006 @ 04:53 pm)
Ezt a tevékenységet hívták a katonaságnál dobbantásnak, amikor valaki ihletszerűen megpattant.
Ezért viszont kemény fenyítés járt, javaslom Te is ossz ki egy "törzsfőnöki" suhintást. Addig azonban csak folytasd a rímek glédázását, annak az "ihlet" nevű fickónak legyen elég munkája kiválogatni őket, ha visszatér. Szia: Laci.
