Nemszeretem napon, nincs kedved semmihez,
hangulatod padlón, némán ácsorogsz,
ki vagy ütve testileg, lelkileg,
s minden mihez nyúlsz, zokogva háborog.

Az írás is zötyögve, lassan halad,
meg nem született mondat után sír a szó,
a betű kinevet, papíron nem szalad,
agyadban lyuk tátong, mint feneketlen tó.

Haszontalan órák üresen peregnek,
lomhán telik a szürke, semmitmondó perc,
rím nélküli szavak ülve keseregnek,

segítségért kiáltani senkinek sem mersz.
De nézd! Felhők mögött már kéklik az ég,
felette Nap süt és mosolyogva néz.