Mindenki izgatott, mindenki pörög,
szilveszteri hangulatban forr, pezseg,
évente csak e nap ilyen izzó, de nem örök,
ilyenkor az ember lazább, vidáman nevet.
Szól a trombita, petárda durrog,
sütőben zsírjára sül már a malac,
aki e napon nem vidám, hanem duzzog,
az egész évben, morcos marad.
Ropogós malac mellé csúszik a lencse,
örülnöm kéne, de szívem titkon zokog,
reményeim között kerülget a csalfa szerencse,
ez az év is elmegy, itt hagy, elrobog.
Pezsgőspohárban ficánkol a dupla buborék,
szomszédban is buliznak, az élet pereg,
fele társaság a szesztől már kicsit kukorék,
s a feldobott hangulatban táncol néhány gyerek.
Éjfélt üt az óra, himnusz halkan zendül,
arcokon szeszgőzös mosoly torzul,
mulatozás pillanatra a légben megül,
míg az éhes társaság virslit enni vonul.
Hajnalban fárad a jókedv, lanyhul a buli,
lassan hazafelé indul az álmos csapat,
igyekszik mindenki otthon ellazulni,
bár ébredésnél a múlt - még egy fejfájósat harap.

2007. január 3.