:
Múlik az idő, egyre gyorsabban halad,
nyomában megsárgult emlék lihegve szalad,
sietnek az évek is a kertek alatt,
ha nem lohol, egyedül marad.
Így rohannak a napok, hónapok, évek,
míg én magányba zárt kőfalak közt élek.
Már nem zajos, nyomasztón csendes az élet,
egyedüllét ül rajtam, s bőrömön éget.
Félek, eztán jön még a sok fájdalom,
szerelem sem zörget már öreg váramon,
nevet, odébb perdít gyengéden vállamon,
mondd, mit tegyek? - ezt a csendet ki nem állhatom.
Zárja be szerelem szívemen a repedést,
hozza magával az önfeledt nevetést,
megszűnik akkor a folytonos kesergés,
nem lesz fájdalom, nem lesz remegés.
Leomlanak akkor a rideg kőfalak,
felém a boldogság tárt karokkal szalad,
kezemet szorosan fogva velem marad,
mosolyogva néz, örül, hogy társa akad.
2006. december 11.
(139 szó a szövegben) (661 olvasás)
kisssp: (01-30-2007 @ 07:26 pm)
Vágyakozással teli a versed! Biztosan leomlik az a fal, és rádtalál a szerelem. Ez nem idő kérdése...
Üdv.: Péter
LEKA: (01-30-2007 @ 09:26 pm)
Nagyon átfogó kép, a magányosságról. Tetszik, ahogy az egészet megjeleníted. Kívánom mielőbb kerülj ki e falak mögül! Puszillak: Éva
piroman: (01-31-2007 @ 01:45 pm)
A Korál híres száma jutott eszembe: A kőfalak leomlanak. Remélem neked is!
meva: (01-31-2007 @ 05:08 pm)
Szép a versed! A falakat bármikor le lehet bontani! Szeretettel: Éva
Captnemo: (01-31-2007 @ 07:43 pm)
Igen, egyszer minden kőfal leomlik, és minden agyagtábla összetörik. És ha leomlanak, már csak egy dologgal kell vigyázni! Nem újabb védőbástyák mögül kiáltni!:)Tetszett ez a vers is, ez a stílus!:)
blue: (01-31-2007 @ 08:52 pm)
Örülj, és légy boldog. Tetszetős vers. puszillak: gaby
zsuka49: (02-01-2007 @ 03:44 am)
Köszönöm mindenkinek a figyelmet és a hozzászólást!!:))
Puszizsuzsi