Cím: Félhomályban Szerző: zsuka49 - Lakatos Jánosné (02-05-2007 @ 05:13 pm)
:
Ülünk a szobában, némán, félhomályban, Mellettünk kihűlt szerelem romja áll, Kínoz a csend, nem beszél már vággyal, Jött az idő, szívet cserélve tovaszállt.
Semmi kétség, ez a szerelem elveszett, Véget ért, akár egy édes, szép regény, Benne mi vagyunk az örök vesztesek, Most látni, hogy az élet mily kemény.
Tapogatózni fogok soká nélküled, Üresség marad utánad, nem vár senki, Néha majd, ha elfog a riadt rémület,
A szép emlékeket fogom egybe szedni. Asztalomon lesz, mint egy csokor virág, S ha feledlek, ő fog emlékeztetni rád.
2007. január 27.
(89 szó a szövegben) (690 olvasás)
kisssp: (02-05-2007 @ 07:14 pm) Most is nagyon tetszett!
Üdv.: Péter
meva: (02-05-2007 @ 08:22 pm) Szép, szomorú vers. Nekem nagyon tetszik!
Szeretettel: Éva
Timso: (02-05-2007 @ 08:35 pm) Tetszettek soraid, és a pozitiv kicsengés! Bar kinoz a csended..., emlékezz csak az o jo oldalara és szemléld mindig tiszta szivvel a TARKA viragodat!!! :)
Emericus: (02-05-2007 @ 09:27 pm) Csodaszép! Milyen érdekes, hogy többünket hasonló gondolatok, érzések foglalkoztatnak mostanság.
blue: (02-05-2007 @ 09:50 pm) Most is nagyon jónak tartom a versed. puszi: gaby
Eroica: (02-06-2007 @ 02:15 pm) Puszizsuzsim! Olyan szép! Úgy drukkolok már neked, hogy nyerj végreeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!
Angeli: (02-06-2007 @ 03:13 pm) Milyen szomorúan szép.
piroman: (02-06-2007 @ 08:57 am) Csöndes, sötét képei megfogtak...
|