:
Szürke ködbe gubódzik az alkony,
Sűrűn szőtt fátyla a láthatárra hull,
Fájó szív, megsárgult emlék után kapkod,
Míg fáradtan muzsikál gyászdalt a múlt.
Régi nyár fénye suhan át éjfele,
Aranyba foglalja a múltnak arcát,
De jaj! - óriás árny száll a park felett,
Sötét vigyorával néz reám bambán.
A régi nyár árnya szívembe markol,
Bánatdal mereng utamon a porban,
A zongorán sírva kiált egy akkord,
Hajnal felé félve jön el a holnap.
Kísér a szél, süvít, vihart komponál,
Szerelem nélkül az élet oly kopár.
2007. február 18.
(123 szó a szövegben) (687 olvasás)
zsuka49: (03-08-2007 @ 05:03 pm)
Köszi Józsikám, neked is pusszancs!:)
Zsuzsi
zsuka49: (03-08-2007 @ 05:04 pm)
Bizony, bizony Laci, de ez van!:))
Zsuzsi
zsuka49: (03-08-2007 @ 05:04 pm)
Köszi a bólintást piro!:))
Zsuzsi
zsuka49: (03-08-2007 @ 05:05 pm)
Köszönöm Erikám!!:))
Puszizsuzsi
csitesz: (03-08-2007 @ 06:21 am)
Szép, szomorú dal. puszi Józsi
Captnemo: (03-08-2007 @ 06:42 pm)
Azt hiszem, éppen a Te szonettjeid inspiráltak arra, hogy én is ehhez a formához nyúljak. Azt hiszem, ezzel el is mondtam a véleményem, ugye?:))
Lacoba: (03-08-2007 @ 07:38 am)
Bizony Zsuzsa, így igaz!
piroman: (03-08-2007 @ 07:42 am)
Csak bólintok egyet...
Eroica: (03-08-2007 @ 08:18 am)
Zsuzsim, nagyon szép- megint. Puszillak: Erika
zsuka49: (03-09-2007 @ 04:55 pm)
Kapitányom, szívesen olvasnám tőled a szonetteket, biztos remekül írnád meg!!:)))
Zsuzsi