Messzi múltat szebbé teszi az idő,
Rossznak hatalma szürke porba hull,
Emlékezés fája újra hajt, kinő,
Bánatos szívemben forró tüzet gyújt.

Játszik velem a kósza kis képzelet,
Míg emlékek partján mereng az álom,
Azt hittem, rég tovatűnt, elveszett,
De most örülök, hogy mégis látom.

Elfeledett szavak hoznak lázba,
Messziről simogat szád és a kezed,
Testem utánad sír – nélküled árva,

Lángot fogott újra e régi szerelem.
Lüktet a vérem, szívem zakatol –
Hiába - lelked holtak közt barangol.

2007. március 3.