Örök szivárványt kennék az égre -
ha festő lennék – és tündöklő színeket,
a fellegeket is átfesteném kékre,
nem tekintenének le oly hidegen.
Ecsetem nyomán nevetne fent az ég,
mosolyogna a világ, tarka lenne az élet,
kevert színeimtől olvadna a jég,
s nem futnának messze az évek.
De az ecset nem áll meg kezemben…
cifra betűk várnak… és a gondolat
tűnt évek mezején könnyes dalt teremt,
melynek fáradt ütemét éneklem boldogan,
míg e dal szent légiója ad erőt nekem.

2008. április 24.