:
Szürke fátylában ül a köd odakint,
nap bújik félve a bús felhők mögé,
négy apró, fénylő gyertyaláng ránk tekint,
reményét lopva a nappalok fölé.
Szorongó kétség az arcokon remeg,
küld-e a nap még egy apró sugarat,
megszánnak-e minket fent az istenek,
vagy megfulladunk a sűrű köd alatt?
Négy aprócska láng hevít… ez tán elég,
milliónyian vigyázzák a lángját,
hadd legyen nyugodt, békés a földi lét,
s minden ember megtalálja… az álmát.
2007. december 8.
Tudom, nem aktuális, de ez még a versenybe íródott!:))
(108 szó a szövegben) (661 olvasás)
Eroica: (01-08-2008 @ 06:17 pm)
Zsizsim! Jó, hogy feltetted, így legalább visszaloptál valamit az adventi hangulatból, úgyis le kellett szedni a karácsonyi díszeket...Puszillak!
blue: (01-08-2008 @ 06:29 pm)
Attól függetlenül, hogy már nem aktulis, szép, nagyon. puszi: gaby))))
AngyaliAndi: (01-08-2008 @ 07:21 pm)
Jó, hogy itt is olvashattuk!:))))))))) Puszillak!
a_leb: (01-08-2008 @ 09:10 pm)
De, aktuális, és témájához illően alkotott vers. Tetszik.
aLéb
prayer: (01-08-2008 @ 10:57 pm)
Ó, nem. Mindig aktuális, kedves Zsuzsi!
soman: (01-09-2008 @ 07:28 am)
Jó volt kicsit visszaemlékezni veled...
erda: (01-09-2008 @ 08:35 pm)
Köszönöm, hogy életben tartod az adventi hangulatot. Számomra a versed mondanivalója örökérvényű. Üdv: Éva
Anna1955: (01-09-2008 @ 09:05 pm)
"megszánnak-e minket fent az istenek,/
vagy megfulladunk a sűrű köd alatt?"...pont ezt érzem...:))))
lena1: (01-09-2008 @ 12:19 am)
Nagyon szép, kedves Zsuzsi. Puszi.Lena
zsuka49: (01-10-2008 @ 07:34 pm)
Köszönöm nektek, hogy olvastatok!:))
Zsuzsi