:
Elmúlt az ifjúság - pedig de szép volt! -
rózsaszín felhők úsztak fent az égen,
szívem repült és szerelmesen dalolt,
kinyílt a világ, maga volt az éden.
Elmúltak az évek – fénytelen a fény,
a zsongás elmaradt, minden csak álom,
megkopott, mint egy poros ponyvaregény,
ám emléke él, ma is forrón lángol.
Lesznek-e még röpke, vidám kis szelek,
lesz-e majd még merülés a fény felé,
létezik-e számomra egy kis rejtek,
mely repít a gyönyör és a vágy elé?
Vagy sóvár lelkem, ledőlt falak mögött
tovább álmodozik a ráncos múlton,
amíg égre festett csillagok fölött,
kezem a semmibe - hasztalan nyújtom.
2007. augusztus 25.
(181 szó a szövegben) (692 olvasás)
lena1: (09-24-2007 @ 06:52 pm)
Nagyon szép a versed, drága Zsuzsi. Szeretettel.Lena
andika: (09-24-2007 @ 09:22 pm)
szépen megírtad Zsúkám ölellek
szeretettel andika
AngyaliAndi: (09-25-2007 @ 08:03 pm)
Hogyne létezne ilyen rejtek!:)))))))))))))) Puszi: Andi
blue: (09-25-2007 @ 11:06 pm)
Nagyon szép a versed.
zsuka49: (09-26-2007 @ 04:57 pm)
Mindenkinek, aki itt járt és hozzászólt nagy-nagy pusszancs és köszönet!!:)))
Pusziszuzsi
Captnemo: (09-26-2007 @ 08:25 am)
Talán tényleg úgy van, hogy a legutolsó a legjobb. Nem tudom. De azt tudom, hogy nekem ez a versed tetszik a legjobban! Hangulata, képei, és mondanivalója egyaránt. Gratulálok!:)
prayer: (09-26-2007 @ 09:23 am)
Azt nem tudom, hogy lesz e. De ha még sem, akkor sincs baj, míg ilyen versek születnek!