:
Már olyan régen meggörnyedtem a sorstól,
de hajlott derékkal is előre baktatok,
pedig az élet néha gyilkos és konok,
paklijában öröm, bánat – benne kavarog.
Menekülnénk, mint láthatatlan rém elől,
fénylő napsütésben, ködben, búsan és vakon,
ám félek, hogy les rám - egyszer lecsap, megöl,
mert hiszen senkinek sincsen örök irgalom.
Elfutnék oda, hol nem talál meg soha,
hol nem hervadnak el a vágyak és remények,
szaladnék az őszi éjben messze, tova,
hol nem ér utol - ez a haszontalan élet.
2007. október 29.
(81 szó a szövegben) (693 olvasás)
Lyza1: (10-29-2007 @ 03:53 pm)
Nagyon jól összeszedett igazságok, és ráadásul nagyon szép vers! Nagy ölelés! Lyza
Netelka: (10-29-2007 @ 07:06 pm)
Nagyon szép vers, Zsuzsi!
AngyaliAndi: (10-29-2007 @ 07:27 pm)
De utol ér, ránk zuhan, s agyon nyom, ha nem vigyázunk.:))))))))) Nagyon jó lett.:)))))))) Puszi: Andi
zsuka49: (10-30-2007 @ 04:56 pm)
Köszi barátném a jókívánságodat!:))
Puszillak: Zsuzsi
zsuka49: (10-30-2007 @ 04:57 pm)
Köszi pirom, hogy itt jártál nálam!:))
Zsuzsi
zsuka49: (10-30-2007 @ 05:55 am)
Köszönöm Lyzám, köszönöm, hogy olvasgatsz és mindig van pár kedves szavad!:)))
Puszizsuzsi
zsuka49: (10-30-2007 @ 05:56 am)
Köszönöm Netikém a figyelmedet és a véleményedet!:)))
Pusza: Zsuzsi
zsuka49: (10-30-2007 @ 05:57 am)
Hát ez az Andikám - remek lenne ez a vers folytatásának....:)))
Puszizsuzsi
Eroica: (10-30-2007 @ 09:28 am)
Ne fuss el a boldogságtól, kedves Zsuzsim! Utólért és tartsd meg, amíg tudod! Puszillak: Erika
piroman: (10-30-2007 @ 11:44 am)
Jó! Szépen összecsengő gondolatok és sorok! Grat: piro.
prayer: (10-31-2007 @ 06:51 am)
"...Menekülnék, hogy meg ne fojtsanak..." Bizony így vagyok ezzel én is, de csak nem visznek lábaim.
zsuka49: (10-31-2007 @ 10:55 am)
Azt hiszem, hogy sokat vagyunk ezzel így Zolikám!:)
Köszi a figyelmedet: Zsuzsi
