Az első szerelem…, nem múlik soha,
fiatal vagy ismét ráemlékezve,
mosolyt, örömkönnyeket csal arcodra,
s vele a bánatról…, megfeledkezel.

Vele szárnyalsz, mikor beteg a lelked,
vagy mikor otthon ülsz, némán, egyedül,
feledni az első szerelmet nem lehet,
hisz a gondolat is hozzá menekül.

Eszedbe jut, sok elfecsérelt éjszaka,
a sok boldogtalan, ki nem oltott vágy,
tudtál-e úgy szeretni még valaha…,
vagy a többi…, csak szánalomból járt?

Az első szerelem…, fény és mennyország,
emléke szebb, nemesebb a többinél,
füledben cseng az első, nagy vallomás,
boldogan őrzöd…, s nem adnád…, semmiért.

2007. december 1.