:
Szeretem nézni magamban elmerülve,
miként kezemben a toll fürgén halad
s meghódítva a betűket, szalad. Szalad
szabályokat és helyesírást kerülve -
majd, akár egy győztes - szavakká szelídül le.
Szeretem, ahogy tolongnak a betűk sorban,
nyomukban a mondat vadul fut, rohan…
miközben a gondolat szertelen verset szül meg.
Mikor e szenvedélyem vadul harsog,
megszállottként pengetem én a lantom,
s dicsően felveszem velük a harcot.
Ha majd elmegyek… verseim itt maradnak emlékül,
talán személyem általuk egyszer megszépül,
így tán évek múlva rám - nem a feledés ül.
2008. január 2.
(91 szó a szövegben) (678 olvasás)
blue: (02-06-2008 @ 01:32 pm)
Zsuzsi, nem fogsz feledésbe merülni, mert itt vannak csodaszép verseid. pussz:g))))
Lyza1: (02-06-2008 @ 04:50 am)
Az biztos, hogy nem merülsz feledésbe, nagyon szép ez a vers, úgy a forma, mint a tartalom!...
Puszillak!...Lyza
erda: (02-06-2008 @ 09:05 pm)
Nagyon jó gondolatsor, biztos, hogy sokan fogják még olvasni. Gratulálok! :))) Éva
AngyaliAndi: (02-06-2008 @ 10:42 am)
Megszállottságoddal mi csak nyerünk!:)))))))) Puszillak!
kiralylany: (02-06-2008 @ 10:49 am)
:-) Ha tolonganak, had tegyék. Addig jó nekünk :-)))
zsuka49: (02-08-2008 @ 04:28 pm)
Köszönöm, hogy olvastatok, köszi a figyelmet!:)))
Puszizsuzsi