Örökös rohanás a földi élet,
hol vaskézzel ölel az idő és tér,
álmok árnyai bolyongnak az égen,
bánat és szerelem vissza-visszatér.
Örökös változás minden idelent,
még jó, hogy reménnyel a lét felruház,
e nagy forgásban a gyász sem idegen,
ám vigaszt nem hoz más, csak az elmúlás.
Ha majd egyszer a túlsó partra érek,
s a föltámadást várja minden napom -
ígérd meg! - verssel mondasz imát értem,
eldobva gyászod, s tenger bánatod!

2008. április 5.