Sűrű, sötét az éj,
nekem mégis oly forró, oly lágy,
ha kebleden testem elpihen,
egekig emel a vágy.
Oh, el ne múlj soha! - boldog óra -
szívem lázban ég,
a homályban csókba forr a szó,
dobban a szív és lüktet a vér.
Lángok gyúlnak,
ahová simogató kezed téved;
csitt, ne szólj! - lassan némul
zúgó fülünkben az ének.
Testünkön még egy utolsót
a kéj hulláma árad,
majd halk sóhaj rejti el
ajkunkon a vágyat.


2008. június 15.