:
Nem vagy itt mellettem,
hiányod érzem.
Üres az ágyad,
s a megszokott széked
Mosolyod, haragod,
már csak emlékek
Megkezdett álmok,
szétfoszlott remények
Sírod előtt állok,
s hozzád beszélek…
Halotti csokrok közt,
gyertyáim elégnek
Holdvilágos éjjen
- ha megidézlek
Szólsz majd hozzám…
s ott ülsz ismét a széken
(64 szó a szövegben) (682 olvasás)
Vigi: (10-30-2004 @ 11:38 pm)
O LEKA tudom mit érzel és mindnyájan, úgy hiszem.
Elindultál, visszajönnél…
"Elindultál, visszajönnél,
De az utat nem leled,
kiáltásod a csönd őrli
S éj vakítja a szemed.
Utolsó út, lépted ropog,
örvény tépi szívedet,
elindultál, és maradnod
soha többé nem lehet!" Megindítóan szép a versed.
Szeretettel: Vigi
LEKA: (10-30-2004 @ 11:42 pm)
Köszönöm együttérzést sugárzó szavaid.
bla: (10-31-2004 @ 04:23 am)
Szívbemarkoló, szép...
Halogen: (10-31-2004 @ 07:20 am)
Van egy hasonló versem... Igen, ahalottak (így apám is) sokszor olyanok, mintha itt ülnének...
