:
Ihlet
Gondolatom sóhajtása,
lelkem mélyéről tör elő.
Mozgófilm pergő hatása,
a valóval ölelkező.
A pillanat, mely átsuhan
könnyed reptével elragad.
Sietve múló hangulat,
lebegve bennem megmarad.
A szó, mely írásra késztet,
véget nem érő áradat.
A mondat is csak egy részlet,
hídként, felette áthalad.
A partokon, s az arcokon,
fintor és mosoly egyaránt.
Nyelvét nyújtó, sodró folyam,
ábrándozva tengerbe ránt.
/2004.11.25./
(45 szó a szövegben) (686 olvasás)
Nefelejccss: (11-26-2004 @ 08:49 am)
Jól megírt, szép vers. Tetszik.))
apu: (11-26-2004 @ 10:09 pm)
Igen,igen....ez a "verselés"!!!! Grat.
"apu"
LEKA: (11-26-2004 @ 10:32 pm)
Köszönöm. :)
csillamocsai: (11-28-2004 @ 09:50 pm)
Nagyon jó!Különösen az utolsó két sor tetszik.Játékosan van leírva milyen csalafinta ez az élet.
Szeretettel:Csilla