:
Egy gondolat
Elkezdeni
egy gondolatot
amelynek végét
nem ismerem
Felszedegetve
minden szálát
- markolom -
talán elengedem...
Végére jutni
töretlenül
- élére állva
sebzetlenül
Meghódítani
a hegyeket
legyőzve az
ellenfeleket
Magasra fel
a sziklafalon…
Ülök egy kövön
s gondolkodom…
/2004.11.09./
(21 szó a szövegben) (686 olvasás)
Anonyma: (11-09-2004 @ 10:02 am)
Van olyan ,hogy rendet kell teremteni a gondolataink között.Van amit el kell engedni és van amit őrizni kell az idők végezetéig...mert szép gondolat!
LEKA: (11-09-2004 @ 10:18 pm)
A gondolatok változóak.A lélek belső feszülései mozgatják azokat. (Azt, hogy mit szeretnénk tenni, mit merünk, s mi az mit megteszünk...)
Köszönöm a hozzászólást.
apu: (11-09-2004 @ 11:05 pm)
"Gyanús vagy,mert godolkozol!"-mondaná e versre Márai,...hidd el Neki,és gondolkodj ÍGY(!!) tovább!
Lev: (11-09-2004 @ 11:13 am)
tetszett a versed.. s ha megengeded, akkor olvsásra ajánlanám a Meditáció I c. versemet... ide illik... Lev:)
LEKA: (11-10-2004 @ 12:03 am)
Szia Lev! Elolvastam. Érdekesek ezek a hasonlóságok. Nem vagyunk egyedül... Egy- egy érzés, gondolat párhuzama... Talán mindenkinek hasonló utakat kell bejárnia?...hm
LEKA: (11-10-2004 @ 12:06 am)
Szia Apu!
Köszönöm a bíztatást.
"Gondolkodom, tehát vagyok"
Márai ezen művét nem ismerem. Priviben vagy itt elküldenéd?
