:
Vágta
Szilajon száguldó paripán,
vágtatok, tűzön át, vízen át.
Feszülő izmait követem,
lüktető mozgását fölveszem.
Akadály magasán felemel,
fenekem egyesül nyergemmel.
Horkanó hörgéssel illan át,
veríték kíséri iramát.
Gyeplővel hírtelen fékezném,
pátoszát nem veszti – érezném.
Hevesen tomboló szélvihar,
végtelen szenvedély felkavar.
Féktelen rohanó vadlovam,
hegyeken,völgyeken túl rohan.
Tomboló futama, véget ér,
mágikus nyugalom mezején.
/2004.11.28./
(43 szó a szövegben) (671 olvasás)
Lev: (11-28-2004 @ 01:23 am)
már már hallottam a paták dobogását is...
apu: (11-28-2004 @ 02:51 pm)
Csodásan lüktet...percenként háromszor annyit lüktet e Paripa szíve...de egészségesen...,mint a Lovasáé...igyekezvén elérni azt a Mezőt! Mesterien fogod a "kantárt"!!!!!!!!
Üdv.:"apu"
Fata_Morgana: (11-28-2004 @ 06:04 am)
Megfogott a vers ritmusa, az "egyesül" szó viszont más mezőket idézett eszembe... ;) Lehet, hogy nem véletlenül?
LEKA: (11-28-2004 @ 10:35 pm)
Minden lehetséges! Amit beindít bennetek,...vagy bennem,...
Üdv: LEKA
csillamocsai: (11-28-2004 @ 11:45 pm)
Jó ritmusos kis vers.Félek a lovaktól, de ezen a paripán most vágtattam veled hegyeken völgyeken.
Szeretettel:Csilla
csizi: (11-30-2004 @ 06:54 am)
Vagy vagy. Mindenesetre szenvedélyes. Grat. csizi
