:
Látom a fa gyökerét,
mely markolja a földet,
fullánkként szívja nedvét
s kitér, ha talál követ.
Törzse sudáran mered,
nemes tartással feszül,
kérge, korához reped,
hangya raj jár keresztül.
Égbe nyúlnak az ágak,
kékjébe olvad kezük,
maroknyi hely madárnak,
rakni engedi fészkük.
Integetnek levelek,
szellővel táncot járnak,
fényt érintve az erek,
zölden, esőre várnak.
/2004.11.30./
(40 szó a szövegben) (681 olvasás)
Vigi: (12-02-2004 @ 11:03 pm)
Küzdelem, élniakarás, alkalmazkodás, szépség, értékek, maga az Élet...Szeretettel: Vigi
apu: (12-02-2004 @ 11:59 pm)
Elolvasom......húnyt szemmel is gyönyörű képeket idézek!
Köszönöm:"apu"
Árvai,Emil: (12-03-2004 @ 07:40 am)
Igen... a növények, a fa is élőlény... erre is emlékeztet ez a vers...
csizi: (12-03-2004 @ 09:25 pm)
És az égig érnek a fák!
LEKA: (12-03-2004 @ 12:21 am)
Jó, hogy látjátok ahogy a mélyből a fellegekbe nyúlik.../
Üdv: LEKA
LEKA: (12-05-2004 @ 11:08 pm)
Jó, hogy ennyi féle gondolatot előhozott belőletek. Mindenkinek köszönöm.
Üdv. LEKA