Szabadon

Szabad témánál maradok!
Félkész strófákat faragok
Remélem, hogy Ti értitek
Amikor ezt majd nézitek
Olvassátok a versemet
Ne gyomláljátok kertemet!
Enyém e gaz, nemes virág
Égő csalán - hazug világ
Nyersen szelt uborka talán
Ami fontos - régen talány
Másnak kidobni volna jó
Minden szemét, tűzrevaló
Mihaszna, nem kell senkinek
Mutatni kell mindenkinek!
S ha mégis érdekelne tán
Valakit, aki erre jár
Mi gondom van, s örömöm:
Hajam szőke - vak közönyöm
Csak hát a hátam fáj nagyon
Összenyomja a nagy vagyon
Nincs kivel - kincsem megosszam
Kinek lapjaim leosszam
Ki meghallgatná álmaim
Szárny nélkül repült vágyaim
Sarkon fordulnak mind azok
Akikkel együtt utazok
S megállni majd mikor fogok?
Mikor egyhelyben topogok
Nem találom a helyemet
Tekergetem a fejemet
Kérdezem, mit és miért?
Van-e ember, aki megért?
Aki nem gyaláz mindenért
A jó szó, mindennel felér
Bár arcom még ég a pír
Lelkem zokog, szemem csak sír
Szégyenkezve tekintgetek
Sokaknak nem segíthetek
Tekintettel leszek rájuk
Hiszen rongyos a ruhájuk
Nekik esti ima mellett
Kenyérre, tejre se tellett
Koldus zsebből húznak garast
Éhkoppon a szegény paraszt
S ki munkanélküli se vár
Munkához nincs jogod ma már
Segélyed épp, hogy megkapod,
Kölcsönért fizetsz kamatot
Házadból űznek - nincstelen
Hazátlan lettél - hírtelen
Nem kellesz, teher vagy ma már
Külföldre mehetsz - nyílt határ
Sajgó szívünkben mennyi kín
Nem tűri szómat már a rím
Elapad minden gondolat
Fájdalom marja torkomat

2005.04.11.