:
|
Márai Sándor: A szomorúságról írt gondolatait olvastam: "Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet... Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök."
Szomorúságról
ezüst ködkupolával borított
valóság
lelked fénye halványabb
fátyolba rejtett emlékeidet
adóság
helyett nyerted, s hamarabb
nyitottad az igazság kapuját
sejtelmes
árnyak közt tapogatva
kerested a csoda pillanatát
rejtelmes
talonként tartogatva
eltűnő örömök vándorútján
tanácsos
lenne néha megállni
gyöngyszín derengés nemes homályán
hatásos
szabadulást találni
a szomorúság dermedt testedből
váratlan
továbbáll - nem maradhat
felsejlenek érzések lelkedből
páratlan
dolgokat hagysz magadnak
/2005.03.15./
|
(139 szó a szövegben) (699 olvasás)
ukume: (03-16-2005 @ 06:49 am)
A tagolása nekem kicsit furcsa, pedig egyébként gyönyörű kupola a lélek felett:)
LEKA: (03-16-2005 @ 07:38 pm)
Kedves Ukume!
Valóban.Formailag a bontása más, mint a megszokott. Az olvasóra van bízva, mit, hogyan értelmez.Aki érti a lényeget, megtalálja a helyes utat, a mondanivalót.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Éva
apu-s: (03-17-2005 @ 07:16 pm)
"Olyan gond nincs,amely ne hozna kezében ajándékot neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra." / R. Bach / A mindenből való okulás, tapasztalás...a kétes örömök lerázása...majd az alkotás: az Élet, melyből "páratlan dolgok" kerülnek elő. Tisztán. Fényesen. üdv.: apu-s
LEKA: (03-17-2005 @ 10:02 pm)
Apu-s!
Örömmel olvastam hsz-od.Külön köszönöm az idézetet.
Szeretettel: Éva
