:
Tavasz
Hozzád tartozom, mint fához a levél
Amit ha a szél fúj, csak halkan beszél
Susogja testem minden rezdülésed
Lombhoz simulva, érzem ölelésed
Neked virágzom, ha jön a kikelet
Hóvirágként búcsúztatva a telet
Hosszú álomból ébredezve várom
Valóság legyen, ne csupán csak álom
Boldog ragyogásom nálad találom
Hófehér fátyolként szirmom kitárom
Szerelmes szívemet szívedbe zárom
Lobbanjon, lüktessen, ritmusra vérünk
Féktelen vágtázzon vad szenvedélyünk
Kéjesen tomboljon, amíg csak élünk
/2005.03.22./
(63 szó a szövegben) (674 olvasás)
_zizike_: (03-22-2005 @ 10:36 pm)
Szavaid oly finoman gördülnek egymás után... mindig megcsodálom:))
LEKA: (03-22-2005 @ 10:50 pm)
Zizike!
Olyan aranyos vagy! .))) Amit írsz nekem, mindíg nagyon jólesik.Nem is tudok rá méltó választ írni. Köszönöm: Szeretettel: Éva
samway: (03-23-2005 @ 01:38 pm)
Örülök, hogy itt a tavasz, mert szebbnél-szebb verseid születnek...
üdv-sam
LEKA: (03-23-2005 @ 07:27 pm)
Szia Sam!
Örülök, hogy olvasod.
Szeretettel: Éva
apu-s: (03-23-2005 @ 11:23 pm)
Végre itt a Tavasz...gyönyörű színt és formát öltött itt, fölül, s hozzá a Lelket! Csak egy apró zizzenet nem hagy nyugodni : az a "fa", az ugye nem lombhullató!? :) apu-s
LEKA: (03-24-2005 @ 12:09 am)
Kedves Apu-s!
A tavasz valóban itt van. Örülök, hogy a természetbe bújtatott lélek számodra előbújik.
Remélem, nem hullajt a fá-m.
Szeretettel: Éva
