:
Nyárutó
Tovatűnik nyári felhő
Lombot hullat őszi erdő
Száraz avar ripeg-ropog
Korhadt fákon harkály kopog
Messze zengi domb a gongot
Harangszóval tudat gondot
Temetik a halott testét
Torral ülik meg az estét
Mintha minden megszakadna
Kincseiből nem maradna
Színe fakón pírját veszti
Fényt a felhőn átereszti
2005.10.04.
(79 szó a szövegben) (711 olvasás)
Tupir: (10-08-2005 @ 10:45 pm)
Látom Évám nem henyéltél :-) mint mindig most is gyönyörű természeti képet festettél le előttem.Köszönöm :-)
LEKA: (10-09-2005 @ 11:05 pm)
Kedves Jutka!
Nem pihentem, nem festettem, csak pár szóval belekezdtem...Örülök, hogy tetszenek a képek. Köszi: Éva
floodoftears: (10-10-2005 @ 04:54 pm)
A nyár bizony már messze jár, nekem már a lelkemben is ősz van:( Aranyos verset írtál!
csizi: (10-10-2005 @ 05:49 pm)
Ritmusos nyárutó, szomorú torral .
LEKA: (10-12-2005 @ 08:11 pm)
Kedves Floodoftears!
Talán ez a néhány melegebb nap (vén asszonyok nyara) motivált. De valóban, már én is az ősz hűvös ölelését érzem.Köszönöm elismerésed. Szeretettel: Éva
LEKA: (10-12-2005 @ 08:13 pm)
Kedves Csizi!
A nyár búcsúztatása...az elmúlás...a temetés...egy fajta utalás a hideg, holt évszakra, a télre.Örülök, hogy olvastad.Szeretettel: Éva
