:
Bíborfényű hajnal
Bíborfényű hajnal hasad
Hegyhátra ül, tovahalad
Tenger tükrét kézben tartja
Tüzes csókját neki adja
Hullámokon ringnak árnyak
Bíborszínben égő szárnyak
Eget szurkál, vérét ontja
Vörös madár szárnyát bontja
Földet érint, forrón ölel
Tűz korongja újra közel
Égi vándor kezét nyújtja
Bíbor testét lángra gyújtja
Bíborfényű hajnal hasad
Ébred az ég, alig marad
Tüzes szekér, Nap ül rajta
Jő a reggel, tovahajtja
2005.07.17.
(50 szó a szövegben) (703 olvasás)
zanzaa: (07-19-2005 @ 02:19 pm)
Leka, láttam magam előtt... Nagyon szép vers.
LEKA: (07-19-2005 @ 04:38 pm)
Kedves Zanzaa!
Örülök, hogy tetszik a versem:)))Köszönöm a figyelmed.
Szeretettel: Éva
agnes: (07-19-2005 @ 11:12 pm)
Ez csoda jó! Ez egy nagyon szép biborfényű hajnal.
LEKA: (07-20-2005 @ 03:24 pm)
Kedves Ágnes!
Köszönöm elismerésed.Örülök, hogy olvastad:)))
Szeretettel: Éva
Anna1955: (07-20-2005 @ 06:10 pm)
Nagyon jóóó.. Szinte látni véli az ember a versed alapján megálmodott szépséget :))))
LEKA: (07-20-2005 @ 11:46 pm)
Kedves Angyaligirl!
Jó érzés, hogy azt látod, amit láttatni szerettem volna.Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Éva