Felemás

Lenge szellő túr sötét hajába
                                Fagyos széllel száll fehér határba
Vad tincsei repülnek szertelen
                                Gyűrött ráncot rajzolnak hírtelen
Lüktető vágy ébredő szívében
                                Hervadó szirom fakul színében
Tekintetében szenvedély lángol
                                Szúrós szemével magához láncol
Forró csókjától tüzes maradok
                                 Fagyott ajkába télként harapok
Vakon bízok csábító szavában
                                 Fájó szívem elárvul magában
Fényben szárnyaló álmom végtelen
                                 Törött kristályú lelkem védtelen

megj. Az érzelmek vihara adja az ellentmondó érzéseket