:
Ágrólszakadt gondolatok
Ágrólszakadt gondolatok
Mint sok-sok hulló falevél
Kapaszkodót már nem talál
Hozzád is suttogva beszél
A lélegzetét hallgatod
Szuszog fájdalom hadában
Míg szembesülsz a semmivel
Körülötted, zsong magában
Semmivé válnak a tervek
Leomlik a mítosz fala
Eltűnik a lehetőség
Elérhetetlen színfala
Kérdésekké csökevényül
Tehetetlenséged maga
Kíváncsiság útja közül
Melyik irány vezet haza
Kétkedők között magadban
Találsz e még elég erőt
Hogy hitszegők hitét tagadd
Feladva a biztos nyerőt
A semmibe kapaszkodva
Megtartod a mindenséget
Ágrólszakadt gondolatok
Hordozzák a tisztességet
2005.11.11.
Anna1955: (11-11-2005 @ 06:48 pm)
Kedves Éva, keserű gondolatokat fogalmaztál meg, de gyönyörűen.. Nagyon szomorú ez a vers....:))))))
LEKA: (11-11-2005 @ 10:52 pm)
Kedves Anna!
Köszönöm, hogy olvastad a versem.
Szeretettel: Éva
LEKA: (11-12-2005 @ 02:19 pm)
Kedves Prayer!
Ez jó megközelítés.Nagyon találó. Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Éva
prayer: (11-12-2005 @ 08:00 am)
Ha minden amit tudatosan cselekszünk az testünknek jó, akkor az "Ágrólszakadt gondolatok" a lelket melegítik.