vp_rozika: (10-31-2005 @ 04:23 pm)
Szia Éva! A szakítás mindig fájdalommal jár, ehhez nehéz vigasztaló szavakat találni. Frázisokat nincs kedvem, ezért csak annyit írhatok, a versed, mint mindig tetszik, kár, hogy ilyen szomorú esemény kapcsán olvashattalak, Rozika
LEKA: (10-31-2005 @ 05:28 pm)
Kedves Rozika!
Nem olyan könnyű szakítani sem. Sok mindent gondolok, mondok...de, hogy mit teszek. Egyenlőre maradok - csak közben vívódok. Köszönöm, hogy olvastad. Szeretettel: Éva
Anna1955: (10-31-2005 @ 07:06 pm)
Szomorú de nagyon szépen megírt vers.....:))) fel a fejjel...:))))
LEKA: (10-31-2005 @ 11:37 pm)
Kedves Anna!
Fájó még most is, feledni nem tudom.Néha, néha kitör belőlem. Örülök, hogy tetszik. Köszönöm hozzászólásod. Szeretettel: Éva
Myra: (11-01-2005 @ 02:50 pm)
Nagyon nehéz átélni és sérülések nélkül továbblépni az élet nehéz percein. Megvallom: nekem sem mindíg sikerül. De versedben talán már felbukkan a megnyugvás jele. És ez jó. Remélem már könnyebbnek érzed, bármit / bárkit veszítettél is el. Erőt kívánva: Myra
Secret_writer: (11-01-2005 @ 08:00 pm)
Gyönyörű!:))))))))))
Tupir: (11-01-2005 @ 10:45 am)
Tudom,hogy ritkán érzed magad magányosnak...hálistennek ez csak a múlt egy darabkája,ami feltör belőled néha.Szükség ezt is kiírni magadból...jól tudom. Jutka
LEKA: (12-08-2005 @ 09:33 pm)
Szia Jutka!
Lehet, hogy így is van.De a párja mellett is érezheti néha az ember magát magányosnak.Köszönöm figyelmed.Szeretettel: Éva
LEKA: (12-08-2005 @ 09:37 pm)
Kedves Myra! Lehet menni előre.Könnyednek lenni, úgy, hogy közben lehúznak a fájó érzések...persze.Nem ragadok le egy helyen, de nem könnyű megbocsátani.Köszönöm kedves soraid.Örülök, hogy neked sikerül túllépned a nehéz helyzeteken.Szeretettel: Éva
LEKA: (12-08-2005 @ 09:39 pm)
Kedves Secret_writer!
Örülök, hogy tetszik:))) Talán érzelmi oka is lehet...?Köszönöm elismerésed. Szeretettel: Éva
